Mielőtt a „működési kultúráról” beszélnénk, érdemes egy lépést hátralépni, és tisztázni két szót, amit gyakran használunk, mégis ritkán gondolunk végig igazán.

Működés alatt azt értem, ahogyan a dolgok ténylegesen történnek nálatok a hétköznapokban. Hogyan születnek döntések, ki kérdez kitől, mi az, ami automatikus, és mi az, ami mindig elakad. Nem azt, ahogyan szeretnétek, hanem ahogyan valójában zajlik.

Kultúra pedig nem egy fennkölt értéklista vagy egy jól hangzó mondat a falon. A kultúra azoknak a viselkedésmintáknak az összessége, amelyek újra és újra megjelennek: mit engedünk meg egymásnak, mit hagyunk szó nélkül, mire reagálunk azonnal, és mire nem. Azt tapasztalom, hogy ez sokkal inkább szokásokból és döntésekből áll, mint nyilvános elvekből.

Sokan vágynak arra, hogy „jó kultúrájuk legyen”. Olyan, ami megtartja az embereket, és amiben nem kell minden apróságért a vezetőhöz futni. A probléma azonban ott kezdődik, amikor a kultúrát elválasztjuk a működéstől. Ezt bizony több embernél láttam már: szép értékek, kinyomtatott célok, és értékek, miközben a mindennapi döntések teljesen mást mutattak.

Megértem, hogy nem könnyű ezt hallani és konfrontálni vele, mert ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: akkor most tényleg ez történik nálunk? A félelem sokszor az, hogy ha közelebbről megnézzük, kiderül: nem azt éljük a valóságban, amit gondolunk magunkról. Ez fájdalmas felismerés egy vezetőnek.

Volt olyan cég, ahol az egyik fő érték a „felelősségvállalás” volt. Amikor azonban megnéztük a napi működést, kiderült: minden döntés a vezetőn fut át. A csapat megszokta, hogy nem dönt. Nem rossz szándékból, hanem mert ez lett a kialakult minta. Fontos ezt felismerni: a céges kultúra már rég kialakult, csak nem volt nevén nevezve. És nem az volt, amit a tulajdonos gondolt.

A vezetői felismerés itt általában az, hogy a működési kultúra nem egy cél, hanem következmény. Annak a következménye, ahogyan nap mint nap működik egy cég. A probléma az esetek többségében nem ott van, ahol elsőre látszik, hanem ezekben az apró, ismétlődő döntési helyzetekben.

Egy gyakorlati tanács, amit ilyenkor mindig elmondok:

• Figyeld meg egy héten keresztül, milyen döntések születnek automatikusan nálatok.

• Ki hozza meg őket? Mi alapján?

• Mi az, amit senki nem kérdőjelez meg?

Ezek a minták sokkal többet mondanak a kultúráról, mint bármilyen értéktábla.

Ha szeretnéd tudatosabban formálni a működéseteket, nem új értékeket kell kitalálni, hanem ránézni arra, ami most van. Ez stabilitást ad, erre lehet építkezni.